2010 óta írok verseket és dalszövegeket. Mellesleg Genitív álnév alatt szégyenítem meg a magyar "reppipart". Igazság szerint pár kivétellel az összes dalszövegem versnek indult. Mostanában kevesebb dalt publikálok, havonta körülbelül egy zenét, ennek is megvannak az okai, ezeket majd később részletezem. Az első verseskötetem "Szimpatikus Magány" címmel jelent meg, ezt el is olvashatjátok, bár ezek a versek még sokkal kiforratlanabbak a mostani munkáimnál. Talán készül egy második is.
Eddig többnyire papírra írtam így a dolgaim nagy része el is veszett, most igyekszem majd ide írni.
Miért pont "Művészi Pontosság"? -Olvassatok bele a blog címadó versébe.
Művészi Pontosság
Művészi pontosság napról-napra érezni
Mindenkiben kétkedni, mindennap elvérezni
Élvezni a láncokat, kitartani egy mellett
Úgy megtalálni magad, hogy még soha nem kerested
Még várok. Leírom féltve őrzött titkaim
Már naplómban a neved, az első virág szirmain
Egy csoda, a fény, egy csillag itt a sötétben
Így tanultam meg én is: az élet bizony törékeny
Pislákol a lámpa, pont elég, hogy elindulj
Vállald fel a hibáid, ez elég hogy megtisztulj
Én szeretem az életem, a tiéd annál jobban
Az én fajtám ilyen, belőlem bizony sok van
Művészi pontosság, pontatlannak születni
pont jó helyre érkezni, pont egymásba esni
Igen ez vagyok, whisky-gőz, a szivarfüst a barátom
Nem változom meg senkiért, magam porig nem alázom
Csak játssz velem, parfümöd naponta elbűvöl
Én a legédesebb drogod így születtünk meg a bűnből
Te a legédesebb vágy: ezer-kanül helyett párna
ismerem a hibáim, nem várnak mennyországba
Sokan félnek a magasban én zuhanás közben élek
Láttam már a szépet mégis vonz az ellenérdek
Mégis vonz a darab papír, hogy változtassak a világon
Dédelgetett szörnyeim ma este neked ajánlom
Művészi pontosság az időt megtalálni,
Hogy mikor kell önmagadban a múltad is elásni
hogy mikor égess el képeket mik már régen nem fájnak
De ha ágyad alá teszed őket biztos megtalálnak
Már nem várok. Mer' túl sok lett az elvárás
magammal szemben az életben csak neked vagyok hálás
én így változom. Minden nap tanulok belőled
célozd halántékom, a szívemet már lelőtted
Azt hiszem ehhez a vershez semmi különöset nem tudnék hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy minden második strófa egy lánynak szól. Majd erre is visszatérek még, ebben egészen biztos vagyok. Mellesleg ebből a versből pont született egy dal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése